T'súvá

תְּשׁוּבָה

Az embernek, mint ésszerű lénynek és a saját tetteiért felelős teremtménynek, állandóan gondolkodnia kell a cselekedeteiről, és gondolnia kell rájuk. 
Ha valaki igaz hitből bűnbánatot tesz, akkor lehetősége van megváltani hibáját. 
Az engesztelés útját tesúváh תְּשׁוּבָה hívják, ez azt jelenti, hogy tudatában kell lenni egy hibának és a bevallásának. 
Egy hiba bevallása nem elegendő, folyamatosan törekednie kell a viselkedésünk javítására - Isten előtt kell bűnbánatot tenni minden olyan rossz cselekedetért vagy igazságért, amelyet valaha elkövettek, vagy bármilyen fájdalmat, amelyet ima, jó viselkedés és jó cselekedetek által okoztak. 
A Szentírás arról tájékoztat, hogy Isten kegyesen megbocsát כַּפָּרָה kapáráh minden embernek, aki őszinte bűnbánatot tart, hogy ő nem emlékezteti őt korábbi bűneire.

A fentieket a Szentírás következő verseit erősítik meg:

És mikor a gonosz elfordul gonoszságától, melyet művelt, és jogot s igazságot művelt, ő életben tartja lelkét: látta ugyanis és elfordult mind a bűntetteitől, melyeket cselekedett; élni fog, nem hal meg. (Ezékiel 18:27-28)

Hagyja el a gonosz az útját és a jogtalanság embere gondolatait; térjen vissza az Örökkévalóhoz, hogy irgalmazzon neki, és Istenünkhöz, mert sokat bocsát meg. (Ézsaiás 55:7)

Menj és kiáltsd e szavakat észak felé és mondjad: Térj meg Izrael, te elpártolt, úgymond az Örökkévaló, nem leszek rátok haragos, mert kegyes vagyok, úgymond az Örökkévaló, nem örökké tartok haragot. (Jeremiás 3:12)

Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól. (Példabeszédek 16: 6)

A ki eltakarja büntetteit, nem fog boldogulni, de a ki bevallja és elhagyja, irgalmat fog találni. (Példabeszédek 28:13)