Ál et há-száchár ve-ha-ones ve-há-olám há-bá ál hisáárut há-nefes ú-techiját há-metim

על עת השּׂכר והענשׁ והעוֹלם הבּא על השּׁארוּתעל הנּפשׁ וּתחית המּתים
 

Isten megtorlása nem feltétlenül következik azonnal a bűncselekmény után, és néha még ebben az életben sem.
Isten megtorlása néha röviddel a bűncselekmény után jön, néha rövid vagy hosszú idő elteltével, néha a halál utáni világon עוֹלם הבּא olám há-bá mindez az (az emberi) érthetetlen szándéktól függ.
Az emberi lélek halhatatlan השּׁארוּת הנּפשׁ hisáárut há-nefes külön független élete van az emberi testtel, ezért nem lehet azt mondani, hogy az élet halálkor véget ér. 
A hitünk szerint a halál csak a lélek elválasztása a testtől. A Szentírás arról tájékoztat, hogy egy napon nagy ítélet lesz, amikor az összes halott feltámad תחית המּתים techiját há-metim, fel fognak emelkedni a Legfelsőbbhőz, abban az időben minden egyes személy cselekedeteit határozottan megvizsgálják.

És sokan a föld porában alvók közül föl fog­nak ébredni: ezek örök életre s amazok gyalázatra, örök undorodásra. (Dan 12:2)

Az Örökkévaló öl és éltet, sírba dönt és fölhoz. (1 Sámuel 2:6)

Éledjenek föl a te halottaid, hulláim támadjanak föl; ébredjetek és ujjongjatok, ti porban lakozók, mert világosság harmata a te harmatod és a föld megszüli az árnyakat. (Ézsaiás 26:19)

Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig! (Zsoltárok 16:10-11)