T'náéj ha-t'fillá 

תְּנָאֵי הַתְּפִלָּה
 
 

Prófétáink és tanítóink szerint a puszta rituálékként elvégzett imának nincs értelme, csak az őszintén elvégzett imának van értelme. 
Istennek, aki létrehozta a szívünket, és aki ismeri a gondolatainkat, nincs szüksége imáinkra, Isten nem külső viselkedésünk alapján ítél meg minket, hanem belső viselkedésünk alapján ítél meg minket, ami azt jelenti, hogy a mi gondolatok és elménk, ahogy írva van:

És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Ne tekints ábrázatára és termetének magasvoltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz. (1 Sámuel 16: 7)

A hit tanítói ezt az igazságot a következő közmondással fejezik ki:

Az ima feladat nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül.

Jobb nem imádkozni, mint csak formálisan, képmutatóan és becsületlenül imádkozni. 
Nem szabad részt venni a kenaszában, ha nem képes teljes mértékben az imára összpontosítani, és őszintén megvallan Isten iránti érzéseit. 
Az, aki koncentráció és őszinte szív nélkül imádkozik, bűnös, mert megcsal más imádkozó embereket, ezért az, aki nem imádkozik, legalább nem bűnös és nem csal.

Az ima során imádkozni kell, teljesen koncentráltnak kell lennie, és mély tisztelettel kell meghajolnia Isten előtt. 
Nem szabad elfelejteni, hogy a Mennyek Királya előtt áll, aki mindent tud a gondolatainkról. 
Nem Istenért imádkozunk, hanem önmagunkért.

Az ima nagy haszonnal jár, ha a szívből származik. 
Imádságban megemlékezünk a Teremtő nagyságáról, és segítünk a lelki meditációban. 
Ez lehetőséget ad nekünk, hogy felismerjük saját jelentéktelenségünket és halandóságunkat. 
Ilyen módon az ima vezet tökéletlenségeink felismeréséhez és megbénítja arroganciánkat, tompítja a szívünket, segít javítani romlott erkölcsünkben, és erősíti a szívünket a hitben, reményben és szeretetben.

Imádságot itt Ézsaiás próféta említi:

Midőn jöttök, megjelenni színem előtt, ki követelte ezt tőletek, hogy tapossátok pitvaraimat? (Ézsaiás 1:12)

És mikor kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; ha sokat is imádkoztok, nem hallom: kezeitek vérrel telvék. Mosakodjatok, tisztuljatok meg, távolítsátok el szemeim elől tetteitek rosszaságát, szűnjetek meg rosszat tenni! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek jogosságra, igazítsátok útba az erőszakost; szerezzetek jogot az árvának, vigyétek az özvegy ügyét.  (Ézsaiás 1:15-17)

Itt láthatjuk, hogy Isten nem fogadja el az imádságot jó szándék nélkül, az imát jó szándékokkal kell kísérnie. Ezekben a versekben Ézsaiás próféta őszinte imádságról szól kortársainak:

És szólt az Úr: Mivelhogy e nép közeledett, szájával és ajkaival tisztelt engem, de szíve távolodott tőlem, és félelmük irántam betanított emberi parancs volt: ezért íme tovább is csodásan bánok a néppel, csodálatos csodásan; el fog veszni bölcseinek bölcsessége és értelmeseinek értelmessége el fog rejtőzni. (Ézsaiás 29:13-14)

Dávid király tájékoztat bennünket az őszintén elvégzett ima előnyeiről:

Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják. Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.  (Zsoltárok 145: 18-19)

A Szentírás említett verseiből láthatjuk, hogy az imádságban a legfontosabb szerepek: figyelem, imádság és az elme koncentrációja. Ennél fontosabb az ima minősége, nem pedig a mennyiség. 
A rövid, de őszinte imádság, amelyet teljes összpontosítással mondunk ki, nagyobb jelentőséggel bír, és Isten nagyobb örömmel fogja élni ebben az imában, mint egy hosszú, véletlenszerű, mechanikus és belső összpontosítás nélküli imádság.

 
Ezért jobb imádkozni röviden, de őszintén és határozottan.

 
Tehát a közmondás azt mondja nekünk:

 
Jobb, ha kevés és szándékos imádkozunk, mint sokat imádkozni koncentrálás nélkül.

A fegyelem és a figyelem csak akkor lehetséges, ha megérti az általuk mondott jelentés jelentését. 
Ezért meg kell értenünk a szavalt imák jelentését. ^¹)

 
Számunkra sajnos nagyon korlátozott időnk van a bibliai héber oktatására, így csak néhány ember tökéletesen elsajátítja a bibliai héber nyelvet, és csak kevés ember képes teljes mértékben megérteni az imánk jelentését, amely ezen a nyelven található. (1890-ben írták)

 
^¹) Ezért ennek a könyvnek a szerzője rövid imát készített, amelyet a könyv végére helyeznek.